Doktor | 2015. július. 14. 15:18
pic_1347870434_246

A kontaktuskutatás szépségei

KONTAKTUS KUTATÁS RÉGEN ÉS MA, AVAGY MIÉRT VAN MÉG MINDIG NEMI BETEGSÉG?

A penicillin felfedezése és a kórokozó kimutatása drámai változást hozott a nemi betegek ellátása területén, hiszen a rettegett betegségek közé tartozó syphilis és gonorrhoea gyógyíthatóvá vált. 1954 decemberében aNépegészségügyben megjelent cikkben a következő optimista mondat jelent meg: „…az eddigi eredmények alapján joggal várhatjuk, hogy a friss syphilis gyakorlati felszámolása 1-2 éven belül realitássá válik”. Mégis, a XXI. század elején, számtalan antibiotikum mellett a nemi betegségek gyakorisága egyre nő.

Miért küzdünk még mindig ezekkel a betegségekkel? Hogy lehet, hogy elődeink optimizmusa ellenére még mindig nem tűntek el ezek a kórokozók a föld színéről? A válasz egyszerű. A kontaktuskutatás minden fertőző betegség esetén nehézkes, anyag és ember igényes. A nemibetegségek esetén viszont a nehézséget fokozza, hogy terjedésük csak és kizárólag szexuális aktus közvetítésével történik. Az emberi gyarlóság, a megbélyegzéstől, kitaszítottságtól való félelem, a család, az állás, vagy társadalmi státus féltése gyakran az igazság elhallgatására kényszeríti a betegeket. Ahogyan Vitéz Bende Károly Egyetemi Tanár írta 1943-ban megjelent Bőrgyógyászati Tankönyvében: „ A nemibetegeknél a társadalmi és erkölcsi okokból fennálló őszinteséghiány és leplezési hajlam miatt a kórelőzmény adataira sohasem lehet szilárdan építeni.„. Ezeket az erős társadalmi és erkölcsi gátakat nagyon nehezen, csak a személyes rábeszélés segítségével tudjuk csak áttörni.

A kontaktuskutatás célja, hogy a nemi betegséggel fertőződött ún. index beteg szexuális partnereit – amelyek között egyrészt a fertőzést átadó ún. fertőzőforrás, másrészt potenciális fertőzöttek, ún. veszélyeztetett kontaktusok is vannak – felderítsük, vizsgálatra berendeljük, és vagy teljes terápiában, vagy – klinikai tünetmentesség esetén – „megelőző” terápiában részesítsük. Ez a folyamat elengedhetetlen a fertőzési lánc megszakítása érdekében. Másik fontos szerepe a kontaktuskutatásba bevont személyek felvilágosítása, és egészséges szexualitásra nevelése.

A kontaktusok értesítésének három formája van. Első a partner általi értesítés, amikor a beteg értesíti, és hozza magával szexuális partnereit. A második, mikor a partnerek értesítését, megfelelő adataik kiszolgáltatásával, és saját anonimitásának megőrzésével a gondozónőkre bízza, ill. a harmadik módszer, az egyes liberális országokban az ún. „szerződéses” értesítés, amikor egy meghatározott időn belül, ha a saját partner nem értesíti kontaktusait, a gondozónők veszik fel vele a kapcsolatot. Ez utóbbi természetesen a legrosszabb választás, hiszen az idő múlásával a betegség terjedése is tovább biztosított.

pic_1347872388_376Hazánkban a kontaktuskutatás egyik úttörője Guszmann professzor volt, aki a syphilis terjedésének felderítése érdekében az osztályára felvett nemibetegeket részletekbe menően kérdezte ki: mikor jelentek meg a tünetek, mikor és hány közösülése volt az illetőnek. Így megállapítva azt, hogy a betegek nagy része még tünetesen is váltogatja a partnereit. Bevezette a betegek és a veszélyeztetettek felvilágosítását, ill. a házasulandók kötelező orvosi vizsgálatát. Már 1915-ben javasolta a nemibetegek ingyenes kezelését, de ez csak az ún. „Lex veneris”, a „nemibetegek törvénye” kapcsán valósult meg, 1940-ben. Ennek bevezetése után a syphilises megbetegedések száma jelentősen csökkent, ugyanis a betegeket nemcsak ingyenesen kezelték, hanem a terápia önkényes felfüggesztése esetén idézést is kaptak. Az így behívott betegek kb. 40%-át lehetett a terápia folytatására rávenni.
Az ún. „eü. felügyelet” – amely 1972-ben szűnt meg – is sokat javított a statisztikákon: a rendőrségen bejelentett, ill. razzián elfogott prostituáltakat egészségügyi megfigyelés alá helyezték, és partnereikkel szembesítették. Ezzel a kontaktuskutatási módszerrel a friss syphilises betegek közel 50%-a került kezelés alá.

A múltban a veleszületett syphilis megelőzésére a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot találták ki, amely 1942 februárjában lépett életbe, és 1945-ig tartott. A vizsgált házasulandó nők átlag 6.6%-a syphilises volt. Amennyiben a vizsgáló orvos fennálló gonorrhoeás vagy syphilises fertőzést állapított meg, a házassági engedély kiadását megtagadhatta, sőt a házasulási szándékról az illetékes hatóságot is köteles volt értesíteni. Ugyanez a törvény a büntetőtörvények alkalmazási szempontjából testi sértésnek minősítette azt is, ha valaki mást szándékosan, vagy akár gondatlanságból nemi betegséggel megfertőzött. Érdekes azonban, hogy a házasság előtti orvosi vizsgálat során a középosztálybeli nők klinikai vizsgálata nem volt szükséges, kizárólag vérvétel alapján állapították meg fertőzöttségüket. Köszönhető mindez annak a társadalmi előítéletnek, miszerint tisztességes nő számára a házasság előtti nemi életnek még a feltételezése is sértő.
A későbbiekben bevezetett 1004-es kormányrendeletben leirt csecsemő- és anyavédelem kötelezővé tette a terhesség alatti háromszori szerológiai ellenőrzést, így kontrollálhatóbb lett a veleszületett syphilis.

A nemibeteg gondozás hálózat működési szabályzatát és a társadalmi és nemi diszkriminációtól független ingyenes vizsgálatot és kötelező és ingyenes kezelést az 1951/82 M.T. rendelet hozta meg. Az ötvenes években a Budapesti Bőr-Nemibeteggondozó Intézet fertőzőforrás-kutató brigádot állított fel a fertőzöttek jobb felkutatása érdekében. A brigád a Kun Utcai Kórház – a legveszélyesebb fertőzőforrások kivizsgálásával és kezelésével foglalkozó kórház – zárt osztályához kapcsoltan működött. A brigád feladatai közé tartozott „az alkalmi ismeretségből adódóan hiányosan megjelölt vagy ismeretlen fertőzőforrások felkutatása”, ill. feladata volt a budapesti gondozóhálózat bármelyikében megvizsgált, és pozitívnak bizonyult fertőzőforrások, többszörös fertőzőforrások, vagy egészségügyi felügyelet alatt álló személyek regisztrálása, utánkövetése, gondozása, a titkos prostitúcióval gyanúsítottak regisztrálása. Ezt a munkát a Budapesti Rendőrfőkapitányság Erkölcsrendészeti alosztályával való szoros együttműködés tette lehetővé. A kedvező eredményeknek köszönhetően – pl. a rendőrség felé megadott személyek kb. 30%-át sikerült felkutatni, és gondozás alá venni – a Budapesti Városi Gondozó külön tanfolyamokat szervezett az ország többi gondozó intézete számára.

pic_1347872784_164A kötelező kórházi kezelés nemcsak a fertőző személyekre, hanem a feltételezetten fertőzöttekre is vonatkozott. Az elsőként Guszmann professzor által javasolt gyógyszeres megelőzést bevezették, így az ún. nemibetegségnek kitett személyek kezelése is megkezdődött. A nemibeteg gondozók hálózata pedig lehetővé tette az egész országra kiterjeszthető kontaktuskutatást és gondozást.

A mai törvények értelmében a nemibetegek nem kötelesek szexuális partnereik adatait beszolgáltatni a kezelő orvosoknak, ill. nem kötelezhetőek arra, hogy értesítsék őket a betegségről. Sajnos, csak a személyes meggyőzés, és a beteg józan ítélőképessége segít minket ebben a sziszifuszi harcban, és emiatt tartunk ott, hogy a megfelelő gyógyszeres kezelés ellenére a nemi betegségek ma is virágkorukat élik.