Doktor | 2015. május. 27. 13:40
pic_1343724511_625

Breaking news: újabb döbbenetes hattyúbotrány!!!

Újabb hattyúpárral kapcsolatos botrány rázta meg a Brit sziget tenger mosta partjait. Az angol (továbbá skót, walesi, északír  stb. stb) közvélemény még ki sem heverte a két évvel ezelőtti sokkoló események emlékét, máris itt az újabb dráma… belegondolni is rossz, mi jöhet ezután még?!

Mint az közismert, 2 évvel ezelőtt madártani szakemberek figyeltek föl rá, hogy egy ismert hattyúpár tagjai „elváltak”, és új „házastársukkal”  élnek.
A hattyú – hasonlóan a farkashoz, vagy a magyarföldi ürgéhez – szigorúan monogám párkapcsolatban élő állat. Egy életre választ társat, és azt sohasem csalja meg. Ezért is számít a hűség példaképének. Még soha senki nem írt le olyat  korábban , hogy egy hattyúpár elvált volna.

Istennek hála, az újabb botránynak nincs köze a szexhez, vagy a hűséghez. Egy angol kisvárosban ősi tradíció  a középkor óta, hogy az ott lakó hattyúpár meghúz egy vízparti kolompot, és a zenei teljesítményért a derék madarak enni kapnak. Azonban – hosszú évszázadok óta először – az ott lakó mulya hattyúpár nem ismerte ki magát a kolomp rejtélyén, és akárhogy is törték magasban hordott fejüket, nem jöttek rá az elemózsiával való összefüggésre. A kisváros kolompszó nélkül maradhatott volna, ha a helyi élelmes kacsák nem jöttek volna rá, hogy a harangkötél meghúzásáért kaja jár. Így – afféle önjelölt hattyúpótlóként – lelkesen kolompolnak.

A helyiek bizakodnak benne, hogy a hattyúk is rákapnak a kolompolás izére, és nem marad abba a hagyomány.

Kommentelünk…

Az angolok  egy eléggé  állatbolond nép. Aki járt már  Angliában, láthatta,  hogy a vörös téglából rakott, kis kerttel bíró házak jó részénél ott a macskaajtó, hogy a ház cicája ki- és befelé közlekedhessen… A ’90-es években majdnem nemzeti gyász tört ki, amikor  a Tower egyik szelíd hollóját megette az egyik látogató kutyája.
Így érthetően az ilyen bolondos semmiségek is nagy figyelmet kapnak, ha cuki állatok szerepelnek bennük.

Hogy mi a hűtlen hattyúpár üzenete számunkra? Nos, nem sok. Az állatok nemi élete a faj fönntartásán kívül nem sok másról szól. Az adott hattyúpár „válásának” egyik lehetséges oka valószínűleg éppen a kishattyúk hiánya volt, azaz, hogy terméketlennek bizonyult  a frigy. Bár nem ismert, hogy hattyúknál ez „válóok” lenne, de adott esetben ez lehetséges magyarázat. Az emberi szexualitás ezzel szemben messze nem csak a szaporodásról szól, és átjárja  az egész személyiséget, egészen elképesztő mélységig.
Így az emberi hűség és hűtlenség sokkal bonyolultabb kérdés, és nem vezethető vissza egyszerűen genetikai háttérre, mint az állatoknál, ahol genetikailag elrendelt az adott fajnál a szigorú monogámia, vagy éppen ellenkezőleg a háremtartás (pl.  a szarvasoknál). Bármennyire pedáloznak a zordon Richard Dawkins professzor és nem kevésbé zord követői, az ember NEM  egyszerűen egy génjei által vezérelt,  és azokat  szaporító állat. Az emberi személy sokkal több és komplexebb annál.

Az emberi hűség valamennyire egy harc eredménye, amit magunk legyűrésével vívunk a szeretett másikért… és ez nem egy reménytelen küzdelem. Az emberi párkapcsolatokban a szeretet és a bizalom csillaga  két ember közös erőfeszítésével ragyog föl, nem öröklött kényszer, ahogy a hűtlenség sem az. Az emberi hűség  így annál szebb, ha sikerül. Mert sikerülhet.