Doktor | 2015. május. 27. 08:55
pic_1351260208_670

Gyáva nyúl???

A  Darwin díjat azok között osztják ki (persze csak haláluk után) akik a legtöbbet teszik saját maguk kihalásáért. Sokan mintha ezt a kitüntetést akarnák megkapni…

Egy amerikai fiú tragédiája újra fölhívja a figyelmet, hogy az „ittasan fölvágunk, hogy milyen ügyesek vagyunk” magatartás milyen könnyen  vezet akár halálos balesethez:Cikk lásd itt

Kommentelünk…

Sajnos ő még nem is a legextrémebb példa.
Saját környezetemből tudnék egy sereg még durvábbat. Tizenéves korban nagyon nagy lehet a csoportnyomás, hogy „vállald be, ne légy gyáva nyúl”.
Így történhetett meg felénk, hogy motorosok versengtek, ki megy át a leereszkedő sorompó alatt – és ez bizony egy hagyományos nagy fémsorompó volt, nem olyan mint  a mai műanyagok… persze volt „abszolút győztes” is, a feje nélkül még pont átfért…
Vagy a diszkóból hazafelé egy kocsiban heten egymás hegyén hátán, jó ittasan… a  hegyoldalban az egyikük váratlanul kirántotta slusszkulcsot, hogy az milyen  jó poén (annyira jó poén volt, hogy egy élte túl).
Vagy amikor vonattal játszottak tizenévesek „aki bátor, csak az utolsó pillanatban ugrik félre” játékot… aztán láb nélkül már valahogy nem ment az ugrás.
Vagy azok a Pest megyei településen részegen hangoskodó fiatalok, akik addig oltogatták egy társukat: „biztos nem mersz fölmászni a magas feszültségű vezetékre” míg az fölmászott és meghalt.

Merjünk “gyávák” lenni!

Tanulság? A józan ész használata még senkinek sem ártott meg!  A csoportnak való megfelelési kényszer nem csak hogy az egyéniségünktől foszt meg – adott esetben akár az életünktől is. Mindezt pusztán egy rakás idióta percnyi hangulata kedvéért!
A józan eszünk és túlélési ösztönünk igenis győzze le az attól való félelmet, hogy „megszégyenülünk” egy csapat előtt, akikről sejtjük, hogy teljesen rosszul mérik föl  a valós kockázatokat. Igenis merjünk okosak és „gyávák” lenni, sokszor  ahhoz kell a valódi bátorság, hogy szembemenjünk egy fölbátorodott ittas csapat idiótaságával! Mert hiába hisszük, hogy mi nagyon menők vagyunk, és nekünk minden sikerülhet, pusztán azért, mert elég pálinkát ittunk, attól még a vonat több száz tonna, a fémsorompónak nekimenni százzal elég zúzós élmény, és az sem dobja föl a napunkat, ha a Paksi Atomerőmű áramtermelésének jó része rajtunk megy át…