Doktor | 2015. május. 27. 13:50
pic_1342606260_912

Ókori bölcseletek a szerelemről

Az ókori görög filozófus, Platón írja le, mikor mesterével, Szókratésszel  és barátaikkal lakomáztak, mire jutottak a szerelemről – mi tagadás,  bőven van benne igazság… :o)

„ Hosszadalmas volna elmesélni, mégis elmondom neked. Mikor Aphrodité (a szerelem istennője, a szerk.) megszületett, lakomát ültek az istenek, és köztük Pórosz, Métisz fia. Mikor már eltöltekeztek, odaólálkodott Penia, hogy mint szokta a nagy lakomákon, kéregessen. Ott okvetetlenkedett a kapuban. Pórosz a nektártól megkótyagosultan, mert bor akkor még nem volt, kiment Zeusz kertjébe, és bódult fejjel elszunnyadt. Penia nagy ínségében abban sántikált, hogy gyermeket nyer Pórosztól: odafeküdt melléje, és foganta Erószt (a szerelmi vágyat,  a szerk.) . Ezért lett Erósz Aphrodité szolgája és fullajtárja, mivel az ő lakomáján fogantatott, és természeténél fogva a szépség szerelmese, hiszen Aphrodité aztán igazán gyönyörű! Mint Pórosz és Penia gyermeke, Erósznak ez lett a sorsa. Először is örökösen ínséges, és minden, csak nem szép és zsenge, ahogy általában képzelik, hanem faragatlan, piszkos, sarutlan, hajléktalan, mindig a földön, takaró nélkül alvó, kapualjakban, úton-útfélen, szabad ég alatt éjszakázó, örökölvén az anyja természetét, örökös ínséggel cimborázó… Apja nyomán azonban a jóság és szépség körül forgolódó, vitéz, rátarti és heves, remek vadász, mindig valamiben mesterkedő, belátásra sóvárgó, szellemes, egész életében bölcsességszerető, iszonyú varázsló, méregkeverő és szemfényvesztő, se nem halhatatlan, se nem halandó, hanem még ugyanaznap, ha jól megy a sora, virul és csupa élet, ám rögtön meghal, és föltámad az apja természete szerint. Bősége minduntalan szétfolyik, így Erósz nem nyomorog, és nem bővelkedik. Bölcsességben is, tudatlanságban is középúton jár.”
(Platón:  a lakoma)

Érdemes néha az ókori Athén utcáin pongyolában és szandálban szaladgáló szakállas fickóktól olvasni, mert lehet  mondanivalójuk számunkra is.  Valóban , a szerelem hatalmas energiákat szabadít fel, de meg is tud viselni minket… viszont mindig újjászületik (ha nem is pont ugyanazon személy  iránt… :o)).