Doktor | 2015. május. 27. 08:55
pic_1351607377_180

Taktikai gesztusok, amiktől a falra mászunk

Ha egy fiú udvarolni akar, és elég bátor hozzá, megteszi. Ilyenkor jönnek a “Zs” kategóriás vígjátékokból unos-untalan ismert klisék a bénázásról. A közhelyek – mint mondják – pont azért közhelyek, mert marha nagy az igazságtartalmuk. Így igaz ez az udvarlási klisékre is, amiket a cikk viccesen körülír.

Forrás: neon.hu

Kommentelünk….

A cikkben felsorolt rémisztő meglepetés, ordenáré ajándék, kínos szerenád, és ciki tipitapi után mintegy gyöngyszemként bukkant fel a mondat: “az, hogy nem bunkózunk valakivel, még nem jelenti azt, hogy odavagyunk érte”.
Na itt van az én mondanivalóm. A lányok nem nagyon szeretik az egyenes beszédet. Értik, csak bunkónak tartják, nőietlennek. Szeretnének kedvesnek, aranyosnak, és szerethetőnek maradni minden helyzetben. Lelkünk rezdüléseit, szimpátiánkat mosollyal fejezzük ki a másik irányában. Nem is ez a baj, hanem azt már nagyon kevesen tudják, hogy az antipátiát hogyan is lehetne normálisan kifejezésre juttatni. Egyik lány a másik arcáról simán leolvassa, hogy a mosoly őszinte volt, vagy gúnyos, esetleg tartózkodó, vagy öntelt. Ez viszont a pasiknak nem megy.
“Vigyorog, akkor jó kedve van, oszt kész”.
Szóval: lányok, ha nem tetszik egy fiú, akkor vagy ne mosolyogj rá, vagy mondd meg neki kerek perec, hogy nem az eseted.
Fiúk: ha egy lány mosolyog Rád, miközben a legbénább viccedet nyomod, kérdezd meg egy lánybarátodat, vagy lánytesódat (ő még kegyetlenebbül őszinte lesz Veled :-)), hogy a siker osztatlan volt-e, vagy sem. Ugyanis ugyanaz a dedós vicc egy szerelmes lányból őszinte fülig érő mosolyt, a menekülőből pedig rémült, hisztérikus vicsorgást fog előcsalni. De Neked mindkettő egyforma lesz.