Doktor | 2015. július. 14. 15:19
pic_1354524230_688

Világvége közeleg!!!… avagy a járványok és a sajtó

A borzongani vágyó olvasók bizonyára nagy örömmel olvasták a sajtóban, hogy újból  egy „rettenetes halálos kór” ütötte föl a fejét Európában.

A cikkből megtudhatjuk, hogy elvetemült japán szúnyogok telepedtek meg Németország kies tájain, akik a japán B agyvelőgyulladás, és a „gyilkos nyugat-nílusi láz” terjesztői.E két  betegség valóban létezik, és hordozói alapvetően vadállatok, a nyugat-nílusi láz esetében madarak, az ő vérüket is szívó szúnyogok viszik át az emberre a betegséget.
Mielőtt azonban bárki már a vállán kezdené érezni a halál csontos kezét és minden feketerigó láttán pánikba esne, eláruljuk: a nyugat-nílusi vírus már évek óta jelen van Magyarországon, és egyelőre még élünk, és távolról sem emlékeztetünk egy amerikai katasztrófafilmben szereplő, katonai zárlat alatt levő, járvány sújtotta városra (a filmben a szokott sztori szerint egy földalatti titkos bunkerben a világ vezetői tanácskoznak, hogy atombombát dobjanak-e a vírus sújtotta övezetre, megmentendő az emberiséget, de persze a kissé megviselt,  de jóképű Főhős és a mindig dögös Főhősnő megmenti mindenkit…)
Szóval nem kellene pánikba esni.A nyugat-nílusi vírus okozta megbetegedés az esetek többségében (80%) egyáltalán semmilyen tünettel sem jár, vagy  a tünetek enyhék, és rendkívül hasonlóak a rózsahimlő nevű, ma már igen ritka kiütéses vírusos betegségre. (A rózsahimlő sem gyerekre, sem felnőttre nem veszélyes az esetek többségében, de sajnos magzatokat károsító vírusról van szó, ezért oltással védekeznek ellene, ami miatt szinte eltűnt Magyarországról.)
A nyugat-nílusi vírusláz valóban okozhat súlyos idegrendszeri problémákat is, de csak ritka esetben (ami néha a rózsahimlővel is előfordult) . De azért ez az „apocalypse now” hangvétel nem kicsit tűnik túlzásnak…

A  másik említett betegség, a  japán B agyvelőgyulladás pedig valóban súlyos tüneteket okozhat – minden 250-edik fertőzöttben… a többi 249-nek ugyanis meg sem kottyan.
Természetesen azokon a területeken, ahol elterjedt, senki sem szeretne a 250-ik lenni, és pl. Japánban oltanak ellene. Nyilván nem lenne jó, ha megjelenne nálunk, de szintén nem kell az emberiség pusztulását vizionálni miatta.
Mindez átvisz minket egy másik problémához: a fertőző betegségek sajtóbeli bemutatásához.

Tömegkatasztrófa vagy összeesküvéselmélet

pic_1354525390_360A sajtó jó része szeret olvasmányos lenni, akkor fogy a termék – vagy klikkelnek rá sokan a neten -, ha az emberek jó részét megmozgató témáról van szó. Ez alól még a tudományos újságírás sem kivétel, de ott legalább megpróbálnak szakmai szempontokat is belevinni.
Sajnos emiatt egy erős tendencia van a hírek „fogyasztóbaráttá” tételére, azaz hajlandóak bármilyen eszközt alkalmazni azért, hogy az újságot / internetes oldalt zabálják a népek. Ez  a szenzációhajhász hozzáállás két ellentétes dolog megjelenéséhez vezethet: vagy riogatásba és alaptalan rémhírek terjesztésébe torkollik („jajjaj, az új  járványban csak Magyarországon 60 millióan haltak már meg a 10 millió lakosból, mert  nyakunkon a halálhozó vírus / baktérium / egysejtű / gyilkos rószaszín plüssnyuszi stb.stb.”), vagy pont ellenkezőleg a valós veszélyeket is lefitymálják. és például a védőoltások ellen beszélnek („nincs is semmi baj, az egész mögött a  gonosz gyógyszercégek, a vakcinagyártók, az egészségünket tönkretevő, pénzünket akaró orvoslobbi stb. áll”) .
A két bemutatásban közös elemek a szenzációéhség, és a politikai vetület megjelenése.

Védőoltás, a „csúnya, gonosz”

Számos országban (pl. Spanyolország) a szülők tömegei nem oltatják be  a gyerekeiket, a védőoltások valós kockázatairól szóló, de erősen eltúlzott híradások miatt. Ez azonban hosszabb távon órási veszéllyel fenyeget.
A védőoltások becsmérlői mintha megfeledkeznének arról, hogy „normálisan” a 14 év alatti gyerekek fele meghalna a fertőző gyerekbetegségekben!
Azaz: a védőoltások kockázata kb. százezerszer kisebb, mint a kihagyás kockázata… Az, hogy manapság az oltás nélkül is ki tudják húzni sokan, kizárólag  azért van, mert a „gonosz csúnya védőoltások” visszaszorították a kórokozókat… De ez csak addig véd, amíg kellően nagy számú oltás nélküli gyerek nem jelenik meg, ugyanis akkor újra beindul a járványfolyamat, és matematikai bizonyosság, hogy számos halottja lesz!  Rengeteg halott kisgyerek – ostoba facebook-posztok és cikkek miatt!
Ráadásul egyes kórokozók, pl.  a kisgyerekekre veszélyes  szamárköhögést okozó baktérium kimutathatóan kering az európai népesség torkában… a védőoltás kihagyása játék a saját gyerekünk életével!

Járványok: valós kockázat

Szögezzük le: a fertőző betegségek valóban veszélyesek, és azok is maradnak. De pont emiatt kellene reálisan hozzájuk állni. Nyilván az emberiségben mély nyomokat hagytak a az elmúlt évezredek egészen katasztrófális járványai, főleg a pestis, a fekete himlő, a kolera és a kiütéses tífusz, valamint a hastífusz.

A pestis, a „fekete halál”,  a középkor legrettegettebb betegsége volt. Rengeteg festmény ábrázolja azt a jogos félelmet, amit egy járvány kiváltott. A kiütéses tífusz pedig a háborúk menetrendszerű kísérője volt még a XX. században is, milliós halálozással. A II. világháború tízmilliós katonatömegei, a német és szovjet koncentrációs táborba zárt éhező, megnyomorított milliók, az óvóhelyekre összezsúfolt emberek mind kiváló talaj volt a kiütéses tífusz kitörésének, ugyanis e betegséget a tetvek terjesztik, és egymáshoz szorított, éhező,  mosakodni  a körülmények miatt nem tudó  embertömegekben gyorsan terjed.
Megdöbbentő, hogy főként egy másik fertőző betegég, a fekete himlő volt az oka, hogy Amerika fölfedezése után az indián népesség a felére csökkent a következő száz évben (és nem ahogy a „spanyolok kegyetlensége”, mint népszerű,  de bizonyíthatóan téves magyarázatok tartják. Amúgy a spanyol hódítók kegyetlenségben nemigen voltak rosszabbak a korábbi azték és inka birodalmaknál…, igaz jobbak sem.). Ugyanis az európaiak számára „megszokott” betegség az indiánoknak pusztító újdonság volt… Ehhez jött még néhány más,  Európából behurcolt fertőző betegség…
Az elmúlt 250 évben az emberiség számos sikert könyvelhetett el. Megjelent a XVIII. században a himlő elleni védőoltás, majd XIX. század végétől egyre több új oltás. Megjelent a személyes tisztaság igénye – míg XIV. Lajos állítólag élete 91 éve alatt csak 8-szor fürdött (ami ha nem is igaz, jól jellemzi a korabeli hozzáállást), addig a XIX. századtól alapvető lett a fürdés és kézmosás igénye. A rendszeres patkányirtás visszaszorította  a pestist.
Azonban ezek ellenére az emberiség nem lehet teljesen nyugodt, és jobb is ha nem az. Azonban a pánik sem nem indokolt, sem nem jogos, hiszen nem segíti az ésszerű lépések megtételét.

Az apokalipszis kijelölt lovasai: Herpesz és HIV

A hetvenes évek sajtójában a nemi szervek herpesze volt az egyik  fő borzongani való. Természetesen ez valóban igen kellemetlen betegség, és veszélyes lehet szülés során a kisbabára, de azért a veszélyeit igencsak eltúlozták. De a sajtósok hamarosan egy ténylegesen veszélyes betegségen csámcsoghattak: megjelent a HIV vírus és annak végstádiuma az AIDS – na meg is lódult az újságírói fantázia ezerrel.

Egészen elképesztő, mennyi ökörséget írtak le minden irányba. Vagy az emberiség végét vizionálták, vagy azt is tagadták, hogy létezik a betegség. Emlékszem gyerekkoromban egy sajtófotóra, amelyiken egy csókolózó pár volt, és szenzációhajhász cím, hogy ez már végzetes… de egy másik cikkre is, akik szerint a betegség nem is létezik, csak politikai okból találták ki, mintha mégis lenne.
Az ’80-as években népszerű összeesküvés-elmélet egy másik fajtája szerint pedig ugyan létezik a HIV vírus, de „az amerikai hadsereg fejlesztette biológiai fegyverként, csak aztán elszabadult”… (túl sok filmet nézhetett az illető: egy olyan vírus, ami fokozott érzékenysége miatt vagy szexuálisan,  vagy vérrel terjed, és csak évek múlva okoz súlyos tüneteket, elég béna fegyver lenne…)

Az állatorvosi ló: a madár és sertésinfluenza

pic_1354525390_360 pic_1354525745_246Az elmúlt évek influenza körüli sajtóhisztérái kiválóan összefoglalták, mit NEM szabadna csinálni „a közvélemény tájékoztatása” címén. Előbb elképesztő hisztériakeltés volt, amibe néhány szakértő és orvos is beszállt sajnos, azonban a legtöbb  orvos nagyon helytelenítette. Egy kiváló szakember meg is jegyezte: „tán fülviszketésben is többen meghaltak, mint madárinfluenzában”. Azonban végül nem is ez a vírus, hanem az ún. „H1N1”  sertésinfluenza okozott egy enyhe lefolyású világjárványt. Groteszk volt, hogy a néhány hónappal korábban még kb. „az emberiség végét”  bejelentő sajtó utólag kevesellte a halottak számát, ahelyett hogy örültek volna, hogy az új vírus mennyire kis gyenge kórokozónak bizonyult (még ha voltak is tragikus esetek Magyarországon. De ez nem furcsa: ugyan nem közismert, de a”normális”, szezonális influenzát is kísérik egészen szörnyű esetek, pl. fiatalok hirtelen halála.)

Megjegyzem, míg a korábbi mesterségesen gerjesztett pánikkal sem értettem egyet, az „utólag okos” fikázással sem értek: egy új influenzajárvány tényleg elsülhetett volna akár igen csúnyán is.
Ha egy következő influenzajárvány valóban súlyos lesz, és az emberek mégis félvállról veszik, az a sajtó mostani viselkedésével nagyban összefügg.

Az influenzára azért irányul fokozott figyelem, mert sajátos genetikai fölépítése miatt megjósolható, hogy óriási változásokon esik át a vírus – de az már sajnos  nem, hogy pontosan  milyen irányba.
pic_1354525940_597A XX. század során számos világjárványt okozott, a legsúlyosabb az 1918-as spanyolnáthajárvány volt, azonban kétséges hogy az I. világháború és az össze-vissza kószáló katonatömegek nélkül is ekkora romboló hatása lett volna.
Fontos leszögezni: egy új influenza vírus föltűnte, és a kirobbanó járvány NEM jelentene világvégét (ahogy eddig sem jelentett), csak valós kockázatot az emberek egy kisebb részére.
A  ún. sertésinfluenza  körüli világméretű  médiahisztire jellemző, hogy Egyiptomban a fanatizált muzulmánok rátámadtak a keresztény kisebbségre, mondván hogy az ő disznóik terjesztik az influenzát, továbbá a kormány levágatta az összes sertést (ami persze  a szegény keresztény családokon ütött). Pedig nem is a disznók terjesztették, a neve csak az eredetére utalt.

Összefoglalás: sem a fölösleges riogatás, sem a közvélemény félrevezetése és altatása nem jó hozzáállás. Olyan ez, mint amikor a gyerek megtanul biciklizni: jó ha tudja az utcai  közlekedés valós kockázatait. Sem eltúlozva, sem alábecsülve.